Várj, várj még...

Várj, várj még...

Te oly könnyen mentél el,

Mi lesz velem, nem érdekel.

Hiába mondtam, maradj még,

Éreztem s tudtam ez lesz a vég.

Neked nem jelentettem én többet,

Mint mikor kezedbe veszel egy könyvet.

De mikor a végére érsz,

Leteszed , s másikért mész.

Nem mondtál semmit, hogy miért ,

De tudd hogy tudom, van valakiért.

Elmentél s magamra maradtam,

Hiába nyúlok feléd, hiába ragaszkodtam.

A mánál talán jobb lesz a holnap,

De én akkor is kereslek hol vagy.

Mert a szívemet, igaz összetörted,

Vissza sírsz, ha nem lesz több könyved.

Várj, várj még ne menj el,

Gondold meg még egyszer.

Mit adhat neked az a másik,

Hisz mindig nős férfiakra vágyik.

Hát az többet jelent, az az idegen,

Ki azt sem tudja kávézol, de hidegen.

Ki nem tudja, szomorú mikor vagy,

S mikor kell nagyon, békén hagy.

Nem jelentek már neked semmit,

És istennek képzeled azt a senkit.

Tőlem igaz szerelmet kaptál,

Mégis elmentél s itt hagytál.

Budapest. 2021. 08.25.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !