Vad románc

Vad románc

Kicsiny falumba, jött egy idegen,

Nézett, s néztem nem hagyott hidegen.

Látni véltem szemében, egy különös fényt,

Bizsergető érzéssel, szinte éreztem a kéjt.

Ahogy nézett, szinte felfalt a szemével,

Csibész mosolyával, éreztem lehengerel.

Ahogy rám nézett, éreztem meztelen lettem,

Levetkőztette a tekintetével tűzforró testem.

Álltunk kenyérért a sorba, de már úgy elvarázsolt,

Akaratom ellenére éreztem, teljesen felkorbácsolt.

Éreztem hiába minden, ez ellen nem tudok tenni,

Tudtam és éreztem már, a karjában fogok veszni.

Őt előbb kiszolgálták a boltban, mint engem,

Tudtam s éreztem, hogy ha meg vár végem.

Mikor mentem ki, ott állt csábos tekintettel,

Belenéztem a szemébe, mi tele szenvedéllyel.

Majd egymás mellett elindultunk, céltalan,

Mentünk s csak összenéztünk, hangtalan.

Szorosan lépkedtünk, a kezünk összeért,

Ah nagyon vártam, epekedtem csókjáért.

A falu alatt volt egy erdő s egy búzamező,

Arra mentünk, s egész testem bizsergető.

Úgy éreztem, már szétvet a vágy belülről,

De őt is, hisz kiolvastam a zöld szeméből.

Oda értünk a rétre, majd beleült a fűbe,

A kezemnél fogva, bele húzott az ölébe.

Vadul egymásnak esve, egy románcban,

Őrült csókkal, övé lettem a gyönyörben.

Egy vad románc s nem volt több semmi,

De nem bántam, ennek így kellett lenni.

Többé nem találkoztunk s lehet fáj talán,

Így történt a vad románc, egy kis tanyán.

Budapest 2021. 08.26.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !