Úgy fáj...

Úgy fáj...

Tudod mennyire fáj a szívem?

Pedig benned nagyon hittem!

Azt mondtad örökké szeretsz,

Engem soha el nem engedsz!

Ha tudtam volna, csak játék vagyok,

Mert biztos akkor, előled én elfutok.

Nem fájdítottam volna a szívemet,

Nem adtam volna neked lelkemet.

Vittél tőlem mindent, mit adhattam,

Ha bántottál, soha nem szólhattam.

Sok fájdalom, csalódás voltál nekem,

Nagyon csúnyán viselkedtél velem.

Most úgy fáj, itt hagytál összetörve,

A szívem meghalt érted mindörökre.

Ez a szív, már nem dobbanik másért,

Nem eped már a szám más csókjáért.

Elhagytál, itt hagytad szenvedő lelkem,

Csak azt tudnám én, mi rosszat tettem?

Szerettelek túlságosan, ez a nagy vétkem,

De te miért szipolyoztad folyton a vérem?

Bizony hogy fáj, úgy fáj a szívem lelkem,

Mi jó volt, egy szavaddal tört meg bennem.

Minden mi szép volt, feledteti a fájdalom,

S könnyebb volt elmenned, egy hajnalon.

Bár tudnám, mit éreztél azon a napon,

Mikor eldobtál, összetörtél de nagyon.

Vártam, tán egyszer majd keresel még,

De éreztem, már elfeledtél engem rég.

Budapest. 2021. 07. 22.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !