Pénzért vett ölelés
Pénzért vett ölelés
Kinézel az ablakodon, esik csendesen,
Ablak tükrében, fájdalom a szemedben.
Aztán végigfutott rajtad, mi volt tegnap,
Az ölelésed, szereteted, pénzért eladtad.
Nem az fáj neked, pénzért adtad lelked,
Hanem az, ebből mit érez anyagi tested.
Fájdalom, mert az ember amikre képes,
A szív fáj, és a szemed mindig könnyes.
Az ember már olyan, nem ragaszkodik,
Könnyen kidobja, mert megunja a régit.
Csak hogy most már, nem csak tárgyak,
Hanem barátok, állatok, álmok s vágyak.
Mindig valami másra vágyik az ember,
A régi már nem jó semmire, s nem kell.
Ha társad is repül, majd jön a felismerés,
Egy idő után már hiányzik attól az ölelés.
Nos ilyenek vagyunk mi, gyarló emberek,
Nem tudjuk hogy, mennyit ér a szeretet.
Minap kedves ember betoppant hozzám,
Kifizeti, öleljem magamhoz, égett orcám.
S elterjedt, de hogy, a pénzért vett ölelés,
Ebből lett egy új munka, s lett a fizetés.
Pénzért vett ölelést vesznek, szeretem,
Hát sokan jönnek s fizetnek, én ölelem.
Budapest. 2021. 08. 26.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !
Itt egy cikk arról hogy ez megtörtént