Oly boldog voltam...

Oly boldog voltam...

Oly boldog voltam, mit együtt lehettünk,

Mégis oly hamar eljárt az idő, felettünk.

A kis fiatal életünk észrevétlen ellibbent,

Az élet mégis véges, az ember rádöbbent.

Nem vagyunk már egy pár, elvitt a halál,

Emlékek sokasága zúdul rám és megáll.

Oly sok szép emléket őriztem szívemben,

Láttam fiatal életünk, de nem színesben.

Mi akkor oly hosszúnak tűnt , most nincs,

Az ember már belátja azt, idő nagy kincs.

Mi egykor nem számított, oly fontosnak,

Már tudjuk egyszer vége lesz a dolgoknak.

Most már tudom, mi az igazi boldogság,

Csupán a szív s nem kell oda gazdagság.

Igaz szívvel élni s lélekkel minden napot,

Fogadd el őt, szeress rajta minden ráncot.

Emlékszem az első találkozásra, ó féltem,

Lenyugodtam hamar, a szemedbe néztem.

Mikor átöleltél és egybeforrt égő ajkunk,

Elakadt lélegzettel, nem találtuk szavunk.

Oly rég történt, ma már régi szép emlék,

Jöjj kedves értem, már hozzád mennék.

A hiányod megöli a fájdalmas lelkemet,

Istenem légy kegyes, vedd el már éltemet.

Emlékek amik szívemben megmaradtak,

Szemed csillogását látom, bennem ragadtak.

Úgy vágyom már arra, hogy én is útra keljek,

Nem feledem, hogy oly boldog voltam veled.

Budapest. 2021. 07. 19.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !