Mond gondolsz e rám...

Mondd gondolsz e rám...

Mondd gondolsz e rám, ha elsodor az élet,

ha úgy hozza a sors, hogy egyedül lépek.

Gondolsz majd rám, ha nem leszek veled,

akkor is, ha egyedül talál rád a végzeted?

Mondd gondolsz e rám, egy hűs éjszakán,

mikor kialszik már az utolsó gyertyaláng?

Dideregve össze húzod magad, és fázol,

nincs ki melegítsen, nem jön a kályhától.

Gondolsz majd rám, akkor is ha álmodol,

amikor a lelked, a felhők között kóborol?

Mert én, már soha többé nem álmodom,

meghalt, fájó testem ezen az egy napon!

Mondd gondolsz e rám, ha nem vagyok ott,

s nem vagyok melletted, és nem ragyogok?

Szürke a hétköznap, ő is magára hagyott,

évfordulók, ünnepek miértje rég elkopott!

Gondolsz majd rám, akkor is ha elfáradsz?

De nem tudsz aludni, s látod megvirradt.

A nap feljön tüzesen éget, és ragyog rád.

S mondd gondolsz e majd akkor is, énrám?

Talán hiába is kérdezem, gondolsz e rám,

A bársony felhők és az ég lett a palotám!

Néha még a lelkem hozzád visz, hiányzol!

Tudom, most rossz, és nincs akire vigyázol!

Budapest. 2021. 09. 16.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !