Kértelek...
Kértelek...
Néha már sok vagy nekem,
Csak bonyolítod az életem.
Igaz minden, mégis egyszerűbb volna,
Hisz elefántból soha sem lesz bolha.
Sokszor kértelek, ne bánts meg,
De hát hiába, mert rólad lepereg.
Szerettelek mégis, de hiába kértelek,
Bánatot okoztál naponta a szívemnek.
Tűrtem s halogattam a szakítást veled,
Bármit megtettem majd jobb lesz veled.
De te semmiből nem tanultál, megöltél,
A lelkemen át a szívembe is tőrt döftél.
Nem törődtél velem s eldobtad a szívem,
Egész életünk oda, össze omlott minden,
Már nem is kérem én hogy maradj velem,
Rájöttem én már, tönkre tetted az életem.
Menj most már csak nyugalomra vágyok
Megfojtottad lelkem, elhagytak az álmok.
Kértelek én oly sokszor, de már belátom,
Hogy elhagytál engem már azt se bánom.
Budapest. 2021. 06. 07.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !