Itt várlak...

Itt várlak...

Oly boldogan mentem este a szobádba,

Lefeküdtünk s betakartál jól az ágyba.

Minden nap játszottál velem , ringattál,

Féltőn óvtál mindentől és babusgattál.

Egy nap aztán kaptál egy másik mackót,

És félre dobtál, mint egy darab rongyot.

Rég nem játszottál, nem aludtál velem,

Azóta minden este könnyezik a szemem.

Aztán jött egy rossz s rosszabb a kuka,

Minek már ez a mackó? Kell nem, utca.

Kidobtak, áztam fáztam, kutyák húztak,

Emberek az utcán még belém is rúgtak!

Most pedig látom már nincs barátom,

Fáj a szívem, nem szeretsz belátom.

Még várlak téged, ha erre jársz felém,

De egyre kérlek, te ne rúgj belém....

Itt várlak én még... most is az út kövén..

Budapest. 2009. 06. 12.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !