Ha tudnád te...

Ha tudnád te...

Ha tudnád te, mennyire hiányzol,

Mikor rád gondolok a magányból.

Mint a kiszáradt kóró a harmattól,

Ó de hiányzik a csók az ajkamról!

Ha tudnád te, mennyire hiányzik,

Ölelő karod, miben testem hintázik.

Meleg öled, mely biztonságot ad,

Melegíti lelkemet s szeretetet kap.

Ha tudnád te, hogy fáj a magány,

Hiába vagy erős és nagy vagány.

Mikor nincs itt, az ki felmelegítse,

a lelkem, aki fázik most dideregve.

Ha tudnád te, hogy milyen üres,

a világ nélküled, s mily csendes.

Hiányod nem pótolja senki sem,

Már örökké szeretlek kedvesem!

Mert ha tudnád te, mit jelentesz,

Ha itt vagy, szerelmed körbevesz.

Boldogan szárnyal, a kóbor lelkem,

Tudom, hogy te is szeretsz engem!

Most tudod te is, mennyire rossz,

Hisz neked épp úgy fáj a hiányom.

Halkan sóhajunk tán az égbe száll

Ha isten akarja, leszünk boldog pár.

Budapest. 2021. 09. 20.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !