Emberi élet & Utolsó állomás

2021.09.24

Emberi élet & Utolsó állomás


Oly hideg van és fázom,

Össze húzom a kabátom.

Közben azon töprengek,

Hogy élnek az emberek.


Látom mit látok körben,

Elveszik majd a ködben.

Egy élet nem lenne elég,

Hogy a szíveket kicseréld.


Sok ember nagyon önző,

Irigyek s csak felfelé törő.

Eltapossa ki útjába kerül,

Önző, senkit sem becsül.


Nincs kedvesség a szívben,

Nincs aki, másban higgyen.

Oda a bizalom, és a tisztelet,

Szemembe csalja a könnyeket.


Az ember nem becsüli az életét,

Amíg meg nem tudja az értékét.

Az élet akkor is egy múló állapot,

Mint hó a padon, mi megfagyott.


Mikor rá süt a nap csillog, fényes,

De a halmazállapota erre kényes.

A melegben felolvad, percek alatt,

S rájössz, az életed is múló pillanat.


Igaz, az életet csak úgy kaptad,

A minősége múlik ezért rajtad.

Ne tékozold el, s becsüld meg őt,

Mert te is meglátod, a teremtőt!


....Az életedben sok megálló van,

De van egy utolsó, a végállomás!

És egyszer téged is várnak majd,

mint hazaérkezőt, de a lét, ott más!

Mert az.... az UTOLSÓ ÁLLOMÁS ....


Budapest. 2021. 09. 24.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

https://www.facebook.com/csillag.m.gyongyi.versei
Verseim / Írásaim© Minden jog fenntartva 2021
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el
Sütiket használunk, hogy biztosítsuk a weboldal megfelelő működését és biztonságát, valamint hogy a lehető legjobb felhasználói élményt kínáljuk Neked.

Haladó beállítások

Itt testreszabhatod a süti beállításokat. Engedélyezd vagy tiltsd le a következő kategóriákat, és mentsd el a módosításokat.