Elmúlt az időm...

Elmúlt az időm...

Elmúlt az időm , lassan lejár...

Hát megöregedtem én már...

Tükör amibe sokszor nézek,

Letagadhatna még pár évet.

Nézem kezem, bőröm ráncos,

A testem sem üde és táncos.

Hajam ősz, a szemem bágyadt,

Testemben, a lelkem is fáradt.

Tükör mi nem hazudik, így szól,

Látod öregem, csak nem esik jól.

Hiába próbálod, nem hazudhatsz,

Koroddal, s idővel nem alkudhatsz.

Hiába már leélted a te saját idődet,

S ami elmúlt, már csak az kísértet.

Tudod a korodból, csak tagadhatsz,

Az évekből, már le nem faraghatsz.

Aztán elveted gondolataidat a máról,

Talán gondolhatsz e a holnaputánról?

Talán, tudja az ég, jobb is ez így van,

Csak még kicsit éljek így, holtomiglan.

Mikor megnyugszol, letörlöd a tükröd,

Belenézel, s nyomban elveted a trükköt.

Békélj meg öregem, élsz még öregen,

Igaz tehettél volna, hogy ne özvegyen.

Próbáltad megtalálni, kit elvesztettél,

Sajnos az élet nem olyan, s vesztettél.

Az életedben minden voltál, jó s rossz,

Éveid nem rajtad múlik, mennyi a hossz.

Budapest. 2021. 08.16.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !