Egy szál piros rózsa...
Egy szál piros rózsa...
Lázasan készültem a nagy találkozóra,
Állok nézek, mint a vak szekrényajtóra.
Kiabálok, anya gyere be, mit vegyek fel?
Nincs normális ruhám, ó nem hiszem el!
Mint a meztelen kisegér, bugyingóba,
Toporzékolok az anyámnak kínomba!
Jaj te leány, hiszen mennyi ruhád van!
Csak egy találkozás, nem esküvő van!
Ki vesz egy ruhát, és oda tartja elém,
Oda lökdös a tükör elé, nézd csibém.
Rá nézek a tükörre, de pfuj ez milyen,
Nincs egy jó cuccom anya ez szégyen!
Elővesz egy másikat, pirosat, csinosat,
De nem tetszem ebben se, magamnak!
Anyám pedig erélyesen rám parancsol,
Ha egyik se járja, akkor a székre láncol!
Majd betojtam, úgy néz rám a szemével,
Na kezdj hozzá öltözzél, intett a fejével.
Kiment a szobámból, én meg pityeregve,
De nekiálltam öltözni, de igen keseregve.
Kis smink, púder, de már vörös szemek,
Próbálom takarni, hogy csinos is legyek.
Kész vagyok, kiáltottam jó anyámnak ki,
Majd be jött megforgatott, de jó nézel ki!
Csillant a szemem, bele nézek a tükörbe,
Csinos ez, csodás nőt látok körbe-körbe!
Megnéztem elölről, hátulról is magamat,
Aztán anya, szépen kifésülte a hajamat.
Ütött az óra, nem sokára jön értem a fiú,
Cipőimet néztem, egy piros magassarkút
Illett a piros szoknyámhoz, s belebújtam,
Anyám rám nézett, s látta mosolyogtam.
Csengettek, megjött az én ifjú lovagom,
És megláttam el szállt minden haragom.
Délceg, csinos egy fiatal ember nagyon,
Nem gondolva rá, férjem lesz egy napon.
S egy szál piros rózsát, kaptam tőle én,
Ej hát megbökött, jaj nincs szerencsém!
Folyt a vérem, még jó piros szoknyámra,
De igy sem volt szükségem, a hordágyra.
Ifjú bekapta az ujjamat és elállt a vérem,
Mondta vigyázok rád, s nem kell félnem!
Rögtön elsőre, a szívembe lopva magát,
Esküvőnkre kapsz tőlem ezer szál rózsát.
De annak már nem lesz tövise, szeretlek,
Mondta nekem, és megkérte a kezemet.
Én pedig boldogan mondtam igent neki,
Fúú anya már megint bőgök hol a zsepi!
Budapest. 2021. 10. 05.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !