Bohóc

2021.09.21

Bohóc


Arcodra nézek csupa nevetés, kacagás,

Vidámságot jókedvet áraszt az álruhás.

Hol síros, olykor grimaszos az ábrázata,

Nevetnek rajta, mégis felvidít ő alázattal.


Senki sem látja, mi rejtőzik benne belül,

A maszk rejti mit ráfestenek, alája kerül.

Csak egy bohóc, ki ha sír belül szívéből,

Akkor is nevettet, vinnyogsz a viccétől!


Mégis a bohóc szomorú és magányos,

Nincs barátja, pedig ő mindig jóságos.

Mikor a tükör előtt a festéket lemossa,

Előkerül a gondtól keserű, ráncos arca.


Életében már oly sok mindent veszített,

Volt családja, de ő bohócnak született.

Elhagyta mindenki, pedig nagy nevettető,

Leteszi maszkot, így már nem szerethető.


Az ember is olyan mint a bohóc, kétarcú,

Ha otthon van egyedül, mindig szomorú.

Ha társaságban van, felveszi az álarcot,

Ne lássa senki a bánatát s erőtlen harcot.


Nevet, viccel s poénos úgy is ha belül sír,

A pódiumon pedig úgy nevet ameddig bír.

Nem látja, nem tudja senki hogy szenved,

Senki se tudja azt, álarca alatt ő is szeret.


Budapest. 2021. 01. 06.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva.

Köszönöm a versemre szánt idődet.

https://www.facebook.com/csillag.m.gyongyi.versei
Verseim / Írásaim© Minden jog fenntartva 2021
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el
Sütiket használunk, hogy biztosítsuk a weboldal megfelelő működését és biztonságát, valamint hogy a lehető legjobb felhasználói élményt kínáljuk Neked.

Haladó beállítások

Itt testreszabhatod a süti beállításokat. Engedélyezd vagy tiltsd le a következő kategóriákat, és mentsd el a módosításokat.