Amikor...

Amikor...

Amikor már szeretnél megpihenni,

A nagy problémáidat sufniba tenni

Mikor már csak boldogságra vágysz,

De mégis kiutat ezekből nem látsz.

Amikor csendesen lehajtod a fejed,

S megpróbálod kihúzni még a hetet.

Mikor azt gondolod rosszabb nincs,

Cáfolja minden, még az is mi kincs.

Talán majd akkor látod meg az álmot,

Hogy a fájó szíved kire s mire vágyott.

S talán eljön az a pillanat, mikor elég,

Nem kaptál jót, csak rossz jött feléd.

Mikor eljön érted épp a halál angyala,

S még maradnál, viaskodol magadba.

De amikor átfut rajtad a múltad, látod,

Nem is volt olyan rossz élted, belátod.

Csak az ember a rosszra van kódolva,

Amikor életét éli le naivan s robotolva.

Nem gondol rá, egyszer lehet élnünk,

Nem szabad soha, változástól félnünk.

Amikor úgy érzed tépáz az élet vihara,

Válts irányt, ne azt lásd nagy a Niagara.

Lásd meg a szépet, földön, emberben,

Ne legyen sivár életed, s ne kegyetlen.

Budapest. 2021. 08. 15.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !