A szív...
A szív
Lehet e a szívnek parancsolni,
Hogy nem lehet szomorkodni?
Olyat szeretni, ki észre sem vesz,
Talán olyat, ki lazán lapátra tesz.
Honnan tudja a szív, kit szerethet,
Kiért a szíved tán meg is repedhet?
Lehet e a szívet tanítani, okos legyen,
S ne azt tegye, amitől ő szenvedjen?
Kérdések de válaszok már nincsenek,
Hiába teszed fel a szomorú lelkednek!
A szív az egyetlen olyan hely, mi érzi,
Hol nincs tér sem idő s nem kell félni.
Szív az egyetlen hely, hol a kapott sebek,
Nem gyógyulnak be, s maradnak hegek.
Szív, ami soha nem felejti a rosszat s jót,
Ha bántják, nem felejti a kapott rossz szót.
Szív ami képes örökké, önzetlen szeretni,
Míg a halál el nem választ s nem feledni.
Azt ki viszont szeret s boldoggá tud tenni,
A szív képes arra, örökké egy zugába rejti.
A szív képes meghalni, mit megcsalnak,
S az életet is feladni, elsírva magadnak.
A szív lehet csak kemény, ha csalódtál,
S a szív képes arra is, hogy te ragyogjál.
Budapest. 2021. 06. 25.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !