Éjjeli pillangó
Éjjeli pillangó
Mikor a nap is eltűnt az égen,
A hold mutatja magát, éppen.
Sötét felhőkkel járja el táncát,
S már mindenki alussza álmát.
Holdfényében feltűnik egy csodató,
Víztükrében jő el, az éjjeli pillangó.
Emberek millióinak őrzi az álmát,
S minden léleknek osztja az áldást.
Minden éjjel repked, a felhők felett,
Éjjelenként születik a sok sok jótett.
Tudod az éjjeli pillangó egy jó tündér,
Csodálatos a lelke, gyönyörű hófehér.
De aztán van egy két gonosz ember,
Ki romlott életében álmodni se mer.
Ezért az éjjeli pillangó életére törnek,
Aztán úgy állítják be mint a szörnyet.
Mi jó, mind el kell pusztítani, mert árt,
Ezek rontják a lelket, úgy tesznek kárt.
Mára már kevés az éjjeli pillangó ezért,
Mert sok a gonosz ember s aki nem ért.
Az éjjeli pillangó még is teszi a dolgát,
Meg kell állítania, emberben a romlást.
De minden éjjel harcol a kísértés ellen,
S mikor győz akkor ünnepel csendben.
Ő az egyetlen, ki a jó álmot szórja ránk,
Legyen ezen a földön így boldog óránk.
Harcol s nem adja fel, míg ki nem űzi,
Rossz démonokat, amíg le nem gyűri.
Ha este aludni térsz, keresd álmodban,
Segíts neki, a reggel érjen el tisztábban.
Mert ha megtalálod az éjjeli pillangót,
Láthatod a jóhoz a kaput és az átjárót.
Hát mondom, szeressétek ezt a kis lényt,
Ki munkálkodik a világban, az emberért.
Mert az éjjeli pillangó, csak értetek van,
Bízzatok, keressétek őt, az álmaitokban.
Budapest. 2021. 07. 09.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !