A csend

A csend

Elmerengek a világ dolgain, a csendben,

Úgy érzem bent, nincs minden rendben.

Nagy az emberben a rossz akarás, s bűn,

Nem tud nevetni sem önfeledten, jóízűn.

Csendben hallom a lelkek sikoját, sírását,

Elvesztette már az élet a földön, ritmusát

Pedig az ember nem is tudja mit kapott,

Nézd és lásd meg, a természet mit adott.

Örülj e szépségnek, hallgasd a csendet,

Láttál már te ember a földön-e, szebbet?

Mikor az ég összeér, a földdel egyesülve,

Olyan mint egy nő, s a férfi szerelemébe.

Természet nyújtja, embernek a látványt,

De lelkedben érezd, úgy pótolja a hiányt.

Tekintsd bele a csendbe, hozzád szólna,

Bár mindennap eljön hozzád, újra és újra.

Lelkeddel láss, ne csak testi szemeiddel,

De te csak azt látod hogy egyre öregszel.

Az élet egy körforgás, születünk, halunk,

A közte levő időt, hm..oly lesz a sorsunk.

Hát igen, te alakítod magadnak, tudtad?

Erre van a belső éned, a lelked, s a tudat.

Tedd azt, mit szíved diktál, ha csalódsz?

De új nap jön el, s te állandóan aggódsz!

Látod? A természet naponta újra ébred,

Indulj neki naponta, élj s nem kell félned.

Teremts boldogságot a szívedben, s jót,

Egy légy, éggel, földdel, s legyen mottód.

Csak az ember lát lelkével, szívével érez,

Ha csak szemeid látnak, az meg mérgez.

Ne csak nézd a természetet, érezd meg!

Csendet a lelki szemeiddel, lássad meg!

Jöjj s csitítsd a lelked, nyugodtan ülj ide,

Érezd hogy árad a csendben az élet hite.

Hisz bennünk, s újra és újra kel a nap fel,

Holdat, ha jön az éj, reggel, nap takarja el.

Ragyog rád, rám, s emberre, adja fényét,

Erősíti s boldoggá teszi az ember lényét.

Neked csak el kell venned, mit ad neked,

Lelkedből töröld ki, a rosszat és félelmet.

A csend megtanít szeretni és meglátni,

A hibáidat és bűneidet segít megbánni.

Naponta újult erővel kezdheted, életed,

Ha kifogysz az energiádból, itt kérheted.

Budapest. 2021. 07. 12.